A rizs- és gabonaecetek előállítása és története gazdag kulturális háttérrel rendelkezik. A Távol-Keleten is az ecet készítése a fermentációs folyamatára épül, amely során a rizst vagy más gabonát először előkészítik, “megfőzik”, majd élesztővel és baktériumokkal érlelik, hogy alkohol képződjön. Az alkohol ezt követően ecetsavvá alakul át.
Kínában a rizsecet előállítása több mint kétezer éves múltra tekint vissza. A legkorábbi feljegyzések szerint a Csin-dinasztia idején (i.e. 221-206) már készítettek rizsecetet. A különböző régiókban más és más technikákat alkalmaznak, ami az ízek sokféleségét eredményezi.
Japánban a rizsecet története a Nara-korszakig (i.sz. 710-794) nyúlik vissza, amikor is a fermentációs technikákat Kínából vették át. A szusi készítés eredetileg konzervállási technika volt, ahol a halat fermentált rizsben tartósították. Idővel a fermentációs idő csökkentve a rizst ecettel ízesítették, így terjedt el és azóta is elengedhetetlen része a japán konyhának.
